4.

Sziasztok kedves olvasók!
Megint eltelt két hét, ami azt jelenti, hogy itt az új rész. Nagyon köszönjük nektek az oldalmegjelenítéseket és a feliratkozásokat. Remélem a következő rész sem veszi el a kedveteket az olvasástól.
Kellemes hétvégét és jó olvasást!
Puszi: Juliet és Szaszi




/ Annalise /

Május 24. (csütörtök)

Hajnali fél három, az egyik kezemben sörös üveg, a másikkal Philip nyakát karolom át, aki támogatólag tart a derekamnál fogva. Ma este rajta volt a sor, hogy alkohol nélkül vészelje át a bulit. A májusi éjszaka hideg és szeles volt, ezért Max pulcsiját kaptam magamra a csípős időjárási viszonyok ellen. Egy elhagyatott úton sétáltunk haza felé, mert ilyenkor jobb a csend, mint a folyamatos nyüzsgés. Na meg persze az sem egy utolsó szempont, hogy ilyenkor nem éppen ajánlatos egy forgalmas utcán végig vonulni. Ki tudja, miféle emberek utaznak a csilli-villi autókban. Csendben gyalogoltunk egymás mellett, csak néha hallatszott a hangos vihogásunk, amely már megszokottnak számított egy részeg lánytól. Hirtelen átfutottam az út túloldalára, hiszen egy autót sem lehetett látni a környéken. Juliettel egymásba karolva szeltük a város utcáit, miközben percenként törtünk ki hisztérikus kacagásban. A két fiú mögöttünk, hasonlóképen jól szórakozott, bár az is előfordulhat, hogy rajtunk derültek ennyit. A hangulat tökéletes volt, már-már idili. Pár perc séta után Philip és Max átmentek a zebrán és egy közeli romkocsmát tűztek ki maguknak úti célul. Mi Juliettel, úgy gondoltuk elég volt mára az ivászatból, így a házunk felé indultunk. Ekkor, viszont eszembe jutott, hogy Max pulcsija rajtam maradt. A ruhadarabot gyorsan letornáztam magamról és a karomra akasztva azt az úttest felé indultam.
- Hova mész? - tudakolta legjobb barátnőm, miközben megint elkacagta magát. Kicsit bizonytalanul léptem felé egyet, és a vállára tettem a kezem.
- Nyugi drága, csak Maxnek viszem a pulóverét - erre persze megint kitört belőlünk a röhögés. Vidáman futottam át az úton és adtam oda a ruhadarabot egyik legjobb barátomnak.
- Köszi, Lisie! - mondta mosolyogva Max, majd gyorsan megölelt én pedig elindultam vissza Juliethez. Bizonytalan léptekkel haladtam előre barátnőm felé, miközben egyfolytában kacarásztam a nagy semmin. A vidámkodásom közepette megbotlottam a saját magam által elhajított sörös dobozban. Lassan feltápászkodtam, de ekkor éles fájdalom hasított a lábaimba. A fejem az aszfaltra csapódott engem, pedig elnyelt a feketeség.   Egy sikítás, ajtó csapódás és ennyi. Aztán egy hang, furcsa és bizonytalan, számomra ismeretlen.
Nyisd, ki a szemed! Hallod? Nem teheted ezt velük. 
Kiabálás, valaki a levegőbe emel. Nem érzek semmit, az a furcsa hang sincs már. Ijesztő ez a hely, sötét vesz körül és én szinte lebegek. Nincsenek hangok, formák és színek, csak a fájdalom. Mintha a víz alatt lennék, csak kapok levegőt. Úgy érzem a testem mozog,  pedig csak fekszem. Egy pillanatra hallom Juliet hangját aki a nevemet mondja. Zokog. Pár másodperccel később már nem hallok semmit, a fájdalmaim is enyhültek , a helyüket a néma csend és a nyugalom vette át. Aztán megint egy idegen hang.
Annalisie, élned kell! Ébredj! Nem teheted ezt Vele!

Végül a feketeség elnyel, én pedig egyedül maradok.

/ Marco /

  Izgatottan toporogtam a szórakozóhely előtt, Marioval az oldalamon. Vártam már, hogy kikapcsolódhassak a legjobb haverommal. Csak egy dolog aggasztott, amit szóvá is tettem Götzének:

- Figyelj, nem lesz abból gond, hogy kocsival jöttünk?
- Nem, nem lesz. Este fele úgy sincs sok rendőr a városban, tudsz vezetni. Ha meg mégis, akkor lekapcsolod a lámpákat.- vonta meg hanyagul a vállát.
- De ebből baj lehet. Tudod, hogy nekem nincs jogsim és a lekapcsolt lámpák se jó ötlet.- feleltem kissé idegesen. Sohase voltam nagyon szabálykövető, de a vezetésben nem találtam semmi megszeghetetlent.
- Ne parázd túl! Csak nem jön ki elénk egy részeg csaj.- nevetett hangosan és én is nevettem a helyzet realitásán. Ekkor ez nevetségesnek tűnt, de mára már nem az.
A tömeggel együtt áramlottunk be a klubba. Az emberméretű hangfalakból szólt a jobbnál jobb gépi zene, amire a már az enyhén ittas állapotban lévő fiatalok táncoltak. Az első utunk a pulthoz vezetett, ahol a személyzet nagyon gyorsan szolgálta ki a vendégeket. Mivel nem ihattam a holnapi meccsre való tekintettel, egy alkoholmentes koktélt rendeltem. Mario nem vetette meg az italt, pohár számra itta meg a nagyobbnál nagyobb alkoholtartalmú italokat. Miután elfogyasztottuk a negyedik körünket, bevetettük magunkat a tánctérre. Nem lepődtem meg, hogy a táncolók nagyobb része alig lehetett tizenhat éves. Nem ítélem el őket, mindenkinek a saját döntése, hogy mit csinál. De azt tudom, hogy engem a szüleim, ha ilyen helyekre jártam volna tizenhat éves koromban, akkor megvontak volna tőlem mindent. Nem hogy még támogassák is ezt.
A gondolataimból egy előttem táncoló hosszú, barna hajú lány zökkentettki. Nem tudtam, hogy ki ő, de nem érdekelt. A csípőjénél fogva közelebb húztam magamhoz és együtt kezdtünk mozogni a zenére. A szám után egy másik következett, amikor is megfordult és a kezeivel átkarolta a nyakam. Egy csinos arcú, de sminkkel összekent lánnyal találtam szembe magam. Több se kellett nekem, megfordultam és Mario után kezdtem kutatni. A bárnál meg is találtam, épp egy másik kört kért ki. Én is intettem a pultosnak, hogy kérek egy koktélt és a barátom felé fordultam.
- Na, hogy érzed magad?- túl akartam kiabálni a zenét, de a hangom elhalt mellette. Láttam rajta, hogy nem itta le magát, de nem volt nevezhető beszámíthatónak sem.
- Nagyon jó a buli!- üvöltötte az arcomba, kiitta az utolsó cseppet is a poharából és bevetette magát a tömegbe. Nevetve néztem utána, s intettem a pultosnak az újabb italért.
Hajnali fél három környékén léptünk ki a bár ajtaján. Götze a nyakamat átkarolva támolygott, míg én a kocsit kerestem. Hamar megtaláltam, így az ajtókat kinyitva dobtam be a hátsó ülésre a részeg haverom. A vezetőülésre beültem és elindítottam az autót. Ha nem tudsz vezetni,de mégis kocsikázni akarsz adok egy jó tanácsot: kerüld a főutakat, használd a kerülőket. Én mindig ez szerint indulok útnak. A lámpákat  felkapcsoltam, azért mégis jobb a biztonság. Épp haza felé vezető útra kanyarodtam be, mikor a hátsó ülés felől egy hangos nyögés keretében kijött a barátomból az este alatt elfogyasztott italok.
- Basszus Mario, kellett neked ennyit innod!- fordultam a hátra, de a fél szemem az úton tartottam. De így se tudtam elkerülni a balesetet. A barátom szidtam szüntelenül, mikor egy csattanást hallottam. Azonnal megállítottam az autót és kiszálltam az autóból. Egy korombeli, hosszú, barna hajú lány feküdt a kocsi alatt. A döbbenettől hirtelen nem tudtam mit csinálni. Ott feküdt, a lábai nem normális helyzetben voltak, a fején egy kisebb sebből ömlött a vér. Csak néztem és arra gondoltam: ,,Hogy tehettem ezt?" A sokkból egy zokogó lány hangja ébresztett föl. Lehajolt a barátnője mellé és rázni kezdte. Hirtelen ott termettem és az ölembe kaptam.
- Hova viszed?- rántott vissza karomnál fogva a lány.
- Kórházba. Szállj be te is, de előtte nyisd ki az anyósülés felőli ajtót.- feleltem neki az egyértelműt. Amolyan gyorsan csak tudta megtette ezt, s máris a kórház felé száguldottunk.