1.

Sziasztok!

Itt is lenne az első rész. Köszönjük az összes oldalmegjelenítést és a feliratkozókat. Ha tetszett iratkozz fel és / vagy kommentelj! 

Szeretünk Titeket! 

Juliet xoxo

~ Annalise ~

 Annalise-nek hívnak egy átlagos huszonegy éves lány vagyok. Vannak álmaim, terveim és vágyaim, na meg persze egy összetartó baráti társaság, ami a korombeli egyetemistáknál elmaradhatatlan dolognak számít.

 Egyszerű életet élünk csak hétvégén, vagy egy-egy szabadnapunk éjjelén változik meg a helyzet. Akkor aztán pénzt nem kímélve fogyasztjuk a drágábbnál drágább szeszes italokat. Ilyen alkalomnak ígérkezik a ma este is...

Május 23.(szerda)

 Izgatottan próbáltam vállalható kinézetet erőltetni rakoncátlan barna tincseimre, amelyek nem igen akartak engedelmeskedni nekem. Hosszasa bosszankodás után végül a vállamra engedtem a hajzuhatagomat és hullámcsatokkal próbáltam eltűzni a kiálló szálakat. Ez a megoldás valamivel eredményesebbnek bizonyult így áttérhettem a sminkelésre. Ajkaimat enyhe vörös rúzzsal húztam ki míg, szemeimet füstös árnyalatú szemhéjpúder ékesítette melynek köszönhetően, tökéletesen passzolt az aznapra kiválasztott fekete szettemhez. Az utolsó simításokat is elvégeztem a kinézetem finomítgatásában és késznek nyilvánítottam magam.

 Türelmetlenül toporogtam a szobámban miközben Juliet érkezésére vártam. Legjobb barátnőm szokás szerint késett. Végül a megbeszélt időpont után húsz perccel csengettek. Mosolyogva szaladtam ajtót nyitni Juli-nak.

- Szia drága! - köszöntöttem, majd szokás szerint megöleltem őt. 

- Hali! - üdvözölt ő is miközben lehuppant a nappalinkban elhelyezett fehér bőrkanapéra. Már csak a két fiúhaverunkat vártuk. Igen-igen ismerjük a mondást "Fiú és lány között nincs barátság". Ó, de várjunk csak, mégis létezik ez a dolog. Példának pedig itt van a mi négyesünk. A gimi óta együtt van ez a csodás kis csapat, akikkel hétvégente összejárunk és különböző szórakozóhelyeket látogatunk.

- Hol a bánatban vannak már? - tudakoltam miközben a kézitáskám tartalmát ellenőriztem (telefon, sminkcuccok minden ami egy lánynak kell)...

~ Marco ~

A napsugarak besütöttek az ablakon és égetni kezdték a bőröm. Az ember egy átbulizott éjszaka után csak erre vágyik, mikor fáj a feje és émelyeg. Felkeltem az ágyból és a fürdőbe vonszoltam magam. A tükörbe belenézve  egy kicsit nyúzott szerkezetű ember nézett vissza rám. Szőke hajam össze-vissza állt, az arcom párna gyűrődésekkel volt tele. Beletúrtam a hajamba és eldöntöttem, hogy ideje lenne beállni a zuhany alá. A pizsama gyanánt használt boxert bedobtam a szennyesbe és fürödni kezdtem. Hagytam, hogy a víz lemossa a tegnap éjjeli szagot. A tegnapról nem sok derengett, csak az, hogy volt pár dögös csaj, meg hogy sokat ittam. Ki is vagyok? Marco Reus, a Dortmund sztárjátékosa. Most épp szerda van, így az edzésben is szabadnapunk van. Az ember életében fontos a baráti kör( főleg, hogy világhírű focista vagyok). Nem mindenegy kit enged közel magához s kit nem. A legjobb barátom Mario Götze, az FC Bayern München játékosa. Mikor tehetjük beszélünk telefonon. Azóta barátok vagyunk, mióta felkerült a  Dortmund felnőtt csapatába. Akkor még kisfiús pofikájával, most a borostás arcával hódít. Így boldog párkapcsolatban él egy rib.. Bocsánat, egy lánnyal. Ő Ann-Kathrin Brömmel, Németország híres modellje. Nem kedvelem a lányt, de a barátom miatt elviselem. Hogy az én szerelmi életemmel mi van? Egyenlő a nullával. Voltak futókalandjaim, de számomra ezek mind jelentéktelenek. A szerelem messzire elkerül és én ezt nem bánom. Büszkén élem az életem egyedülállóként. 

A gőzfelhőbe kilépve megtöröltem magam és a derekamra kötöttem a törölközőt. A szobámban magamra kaptam a szponzortól kapott Puma ruházatom. Kissé idegesítő, hogy sok mindennek meg kell felelnem. A csapatot nekem kell ,,húznom a hátamon", a szponzor termékeit mindig viselnem kell. De a rajongók leveleit olvasva mindig új erőre kapok. Ők nyújtanak nekem kellő támogatást és hitet, hogy tovább menjek és szemet hunyjak az utálók felett. Bár néha-néha egy sértő üzenet, megjegyzés után elgondolkozok, hogy elég jó vagyok-e. De ők mindig hisznek bennem és ezt nem tudom elégszer megköszönni nekik.

Mint említettem felöltöztem és lementem a konyhába enni. Labdarúgó lévén a reggeleket kicsit táplálóbb ételekkel kell kezdenem. Így, (főleg, hogy kissé másnapos vagyok) egy egyszerű omlettnek álltam neki. Került a tojásba egy kis hagyma és néhány fűszer is. Mellé teát főztem és pirítóst készítettem. A reggeli elfogyasztása átöltöztem és futni indultam. Egy sportoló életében fontos a mozgás, így ha van időm és nincs edzés, akkor mindig elmegyek a közeli parkba futni. Ez az én másnaposság elleni ,,gyógyszerem".  A parkba belépve megcsapott a dortmundi levegő. Így tavasszal a város (számomra) még csodálatosabb. A virágok virágozni kezdenek, a fák rügyeznek s az egész város kivirul. Az emberek is a várossal együtt levetik a téli ábrázatukat és új külsőt öltenek. Emberek sokasága téblábolt a parkban: a párok kézen fogva sétálgattak, a gyerekek a játszótéren játszottak és vidáman kiabáltak, a tanulók a fűben ülve szorgalmasan bújták a könyveiket. Tipikus dortmundi látkép, így tavasszal. Az embereket kikerülve futottam végig a parkon, majd ezt megismételtem még párszor. Mikor elhaladtam az emberek mellett hallottam, hogy felismernek: ,,Nem ez a focista a Dortmundból?" ,,Ez az a meleg a csapatból?". Az igen előítéletesek mindig külső alapján ítélnek, így az én szőke hajamról és a zöld szemeimről azt gondolják, hogy a saját nememhez vonzódok. De ez természetesen nem igaz.
Mikor már kellőképpen lefáradtam, haza indultam. Otthon benéztem a postaládába, de a szennylapokon és a számlákon kívül nem volt más benne. A konyhába mentem egy üveg vízért, amely hűsítően esett a futás után. Átvettem az itthoni ruhám és befeküdtem a tévé elé. Kedvtelenül kapcsolgattam a csatornák között, mikor a szemem megakadt a kedvenc filmemen. Rögtön érdeklődve hallgattam a tévét. Szünetben gyors kisiettem egy kis ételért, de a telefonom megakadályozott benne.